Tehát a styxi
Úgy kezdődött, hogy nem
Volt egy szöveg se jó, nyomodban
Kanyarítani, azt a körmondatot,
Lectisterniumra, élvezetre és
Feddő fintorra termett szájjal
Igazítani a tőled tanult lélegzethez,
A belélegzés ívébe csak, ami
Mellkast tágítva pusztít, és így
Átemel, Istenek tüdeje bírja,
A kőboltozatot, ahogy egy peplosz
Emelkedik, kőráncait elrendezi
Egy ismeretlen rendből származó
Szándék, a gyász kevert dolog,
Ha a mondás csavarmenete élőt
És halottat egybebotlaszt, így
Incselkedik hosszúra nyúlt
Vigíliájával a magát élőnek
Hívő, hóhérnak áldozat, mert
Minden kaddis spirálja kettős
Hélix, azon mászni fel, le, mint
A sejt kromoszómafalán, kötélhágcsó
Se tart biztosabban, itt
Egyensúlyozni csak, holott a Súly
Az Egyen, csak ott feszül a gyász,
Mint a hajó féloldalán, lógni
Egyre, szakadt matróz, inghat,
Kettős a hit, ami rögtön elszedi,
Amit tanít, a Kétely, ha ketten
Írjuk ezt, Balázs, van az én
Balázsolásomban oltalom, tudom,
De ne tudja más –
(Megjelent az Alföld 2021/6-os számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Nagy Hajnal Csilla munkája.)
Hozzászólások